Párválasztásunkat meghatározó tudatos és tudatalatti döntések

Párválasztásunkat egy sor tapasztalat, nevelés, családon belüli minta határozza meg, amelyek alapján tudatos döntéseket fogalmazunk meg magunknak. Például legyen a párom megbízható, okos, diplomás, 180 cm-nél magasabb stb. 

Vannak azonban ki nem mondott un. rejtett elvárásaink is, amelyeket, ha megosztanánk a párunkkal, akkor azt érezhetné, hogy nem elég jó nekünk. (pl. lehetne érzelmesebb, határozottabb, háziasabb) Az ilyen jellegű ki nem mondott vágyaink területén titkon abban reménykedünk, hogy majd idővel úgyis megváltozik a másik.
A következő csoportba a nem tudatos elvárásaink tartoznak, amelyek a szakemberek szerint párválasztásunk alapjait képezik. 
1.
Ide tartozik az, hogy hasonló legyen mint mi, hasonlóan gondolkodjon, hasonló családból jöjjön. Így, mivel két lényegileg hasonló ember találkozik könnyebb lesz egy közös világot teremteni.
2.
Egy másik tudatalatti vágyunk, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezzen a másik fél amelyek bennem hiányként vannak jelen. Például a társam legyen magabiztos, jó humorú. Mivel ezek a minőségek hiányoznak belőlem, így biztonságban és vidáman élem majd mellette az életem.
3.
Az is egy tudattalan elvárás, hogy az addig kialakított életünket képesek legyünk együtt folytatni. Ez sajnos a negatív tapasztalatainkra is érvényes. Ezzel magyarázható, hogy sok agresszióban felnőtt lány felnőtt korában agresszív férjet választ magának. Ez a komfortzónája, ebben a közegben alakult ki az eszközrendszere, melyekkel a felmerülő konfliktusokat kezelni tudja.
4.
Mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy a házasságokban a párok a szüleikben fellelhető személyiségjegyeket, tulajdonságokat – tudattalanul – keresik a társukban.
5.
Az utolsó nem tudatos elvárás, hogy olyan személy mellett éljünk aki mellett a gyermekkori, majd felnőtt korunkban kialakult lelki sérüléseink gyógyulni tudnak. A fentieket mérlegelve az életünket, kicsit sem megkönnyítő illúziókkal lépünk be a kapcsolatainkba, amelyek azt hitetik el velünk, hogy a társunktól majd megkapjuk azt amit gyermekkorunkban a szüleink nem tudtak nekünk megadni.
Leszögezhetjük azt, hogy egy kapcsolatba minden esetben két lelkileg többé-kevésbé sérült ember lép be, akik tudatos és tudattalan elvárásaikkal a másik féltől várják sebzettségük gyógyítását. Ha egy kiegyensúlyozott boldog életet szeretnénk élni elkerülhetetlen, hogy szembenézzünk a mélyebb sérüléseinkkel és képesek legyünk beazonosítani őket. Ha kellő távolságból ránézünk ezekre a legtöbbször félelem húzódik meg a hátterükben. 
Csakis megfelelő önismerettel és tudatossággal elkerülhetjük el, hogy a társunkat hibáztassuk a kapcsolatunkban felmerülő konfliktusok során.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük